Óvodai ballagási idézetek
Hej óvoda, óvó nénik,
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
Csanádi Imre
Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda –
nem felejtünk
el soha!
Tandori Dezső
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások –
néha azért visszajárok.
Mentovics Éva
Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.
Donászi Magda
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
Csanádi Imre
Édes óvónéni
El kell most válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.
Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.
Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.
Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat.
Azt a sok jót amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
Kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
Felém intett vidáman,
Amit a szó el nem mondhat,
Itt van egy szál virágban.
Mi már tőled sokat kaptunk
de te tőlünk keveset
az arcodból a hangodból
sugárzik a szeretet.
Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet.
Hála, hála, mindig hála óvónéni Teneked.
Búcsúszóra üt az óra, elindulunk szépen sorban,
a félútról visszanézünk, ez volt a mi kedves fészkünk.
Köszönjük, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek,
ígérjük hogy szót fogadunk, kis szívünkből búcsút mondunk.
Tarka mező virágai,
lilák, sárgák, kékek,
hadd kötök most belőletek
búcsúcsokrot szépet.
Búzavirág, pipacs, láncfű
marad még a réten,
búcsúzom az óvodától,
hadd búcsúzzam szépen.
Nézd meg ezt is:
